Hyojun szemszög
Magam után becsapva az ajtót, meglöktem az egyik ruhakupac közelébe, hogy valami puhára essen. Az hogy lehet, hogy csak pár napja költöztek be, és máris ennyire rumlis az egész lakás? Nagyjából ki lehetett venni , hogy hol mi van, aminek köszönhetően Jihu nem a földre, hanem az ágyra esett.
Dühös és érdeklődő szemekkel nézett rám, miközben csuklóját egyik kezével szorongatta fájdalma enyhítésére.
- Megerősödtél - mosolygott rám féloldalasan
- Volt rá okom - nem őt néztem, hanem az ujjbegyeimet, amik lassan kezdték visszanyerni eredeti színüket.
- Akkor...? Miről szerettél volna velem beszélni?
- Mintha nem tudnád - néztem végre fel rá, mire gonoszul elmosolyodott.
- Kérlek segíts azért rájönnöm...
Most volt rá alkalmam szemügyre venni, hogy mennyit is változott. Fekete haja ugyan úgy mogyoróbarna szemeibe lógott, amik elszántságot sugároztak. Arccsontjai erőteljesebbek lettek, amik tekintélyesebb külsőt attak neki és, amihez telt ajkak is társultak. Vállai szélesebbek, magasságát illetően még magasabb lett, ha ez egyáltalán lehetséges. Összességében kifejezetten jóképű, azonban ez a szép külső egy borzalmas személyiséget takart.
- Kérlek ne hozd fel a múltat a barátaim előtt. Legalább előttük ne! - néztem rá könyörgő szemekkel.
- Miért is? Miért ne lenne joguk megtudni az igazságot? Arról, hogy az ő kis kedvenc Hyojunuk milyen is igazából! És hogy igazából nem is Hyojun a neved! Bár ha jobban belegondolok, akkor azt már tudják... - nem akartam, hogy folytassa, ezért inkább közbeszóltam.
- Hagyd abba! Nem tudják az igazi nevemet. Aki velem jött az Kyung volt... Ő tudja egyedül.
- Áááh... Akkor már találkoztál már a kis barátoddal is? Nem úgy volt, ha találkozol velük, akkor semmiféleképpen sem jöhetnek rá? És ha már ő tudja, akkor miért nem tudhatná meg más is?
- Nem mondtam meg neki, csak rá jött... - hajtottam le a fejemet.
- Rendben. Tegyük fel, hogy a múltad részleteit nem fedem fel, hanem csak azt a részét, hogy megcsaltál! - kezdett ideges lenni, mire ennek kimutatására felállt és az arcát az enyémbe nyomta - ezt mindenféleképpen meg kell tudniuk, hogy valami fájdalmat te is érezz. Egyáltalán miért csaltál meg, ha...? - nem tudta befejezni, mert közbeszóltam.
- Megfenyegetett... - miután ezt az egy szót kiejtetem, felnéztem Jihu arcára, amit elkezdett felvenni az értetlenség.
- Hogy... Mi...?
- Megfenyegetett.
Jihu meglepettségében visszahuppant az ágyra, én pedig csak néztem előre és egy könnycsepp csordult le az arcomról... És még egy... Nem engedtem meg magamnak, hogy zokogjak és azt sem hogy az elkövetkezendő magyarázatomban akár egy kicsit is megremegjen a hangom. Könnycseppjeimet nem töröltem le, hanem így, könnyáztatta arccal néztem rá Jihura.
- Aznap ugye felhívtál, hogy menjek be - bólintott - hozzád igyekezve egyszer csak belebotlottam Daehyunba, aki nem engedte,hogy elmenjek és azt mondta, hogy ha nem csókolom meg, akkor elmondja a kis titkomat. Nem kérdeztem rá, hogy milyen titkomról, hanem megtettem amit kért, és ekkor jelentél meg te. Pár nappal később kiderült, hogy Daehyun nem tudott semilyen titkomról, hanem egyszerűen csak részeg volt és nem emlékezett semmire.
Azonban ekkor már késő volt. Mint már említettem megvert mindkettőnket. Daehyunnal a kórházban beszéltük meg a dolgokat, és nem pedig csak úgy randomban találkoztunk, hogy beszélgessünk. Nem a fenyegetés miatt kezdtem el sírni, hanem a fájdalmasan fájdalmas emlékek miatt. De ezeket nem mondhattam ki. A történtek után szerencsére jóban maradtam a fiúkkal, és néha-néha még találkozunk is.
Ránéztem Jihura, aki csak a fejét fogta értetlenségében, Rámnézett, majd megkérdezte.
- Ez igaz?
Válaszként csak bólintottam egyet, mire ő felpattant és szorosan magához ölelt. Kirázott tőle a hideg és legszívesebben eltoltam volna őt magamtól. Még egy percig így álltunk, majd eltolt magától és magával húzva leültetett maga mellé az egyik ruhakupac tetejére.
Elkezdtünk beszélgetni, és egyre jobban felszabadultam. Inkább úgy mondom, hogy már nem féltem. Ez idő alatt mindent végig gondoltam a fiúval kapcsoltban és az elkövetkezendő események képeit. A vége felé arra jutottam, hogy fölösleges volt félnem tőle. Erre a gondolatra már teljesen szabadnak éreztem magamat.
Beszélgetésünk vége felé már mind a ketten nevettünk, és mikor befejeztük, Jihu arca kezdett ellágyulni, és közeledett felém. Tudtam mit akar és ezért elfordítottam a fejemet, majd fölálltam.
- De most miért? Nem úgy volt, hogy megbeszéltük a dolgokat? - nézett rám értetlenül.
Lenéztem rá, majd minden bátorságomat összeszedve belekezdtem.
- Ugye amikor együtt voltunk, mindig megkérdezted, hogy ugye nem csak Jiho miatt vagyok veled és erre én mindig azt válaszoltam, hogy nem - bólintott - ekkor hazudtam. - kezdett eltorzulni az arca. Jihunak mondhatni két személyisége van és soha sem volt köztes. Van a megértő és kedves, meg a rosszakaró gonosz - Jaaa...! Jut eszembe! Egy épeszű ember nem veri meg a barátnőjét csak azért, mert megcsalta.
- Hogy merészeled? Tudod, hogy akármikor lemehetek és elmondhatok mindent a többieknek, akkor a múltadról! - pattant fel vérben forgó szemekkel.
- Ez igaz, azonban ezzel csak te járnál rosszul. - mosolyogtam rá győzedelmesen. - tegyük fel, hogy elmondod a többieknek. Tudod te, hogy akkor én mit teszek? Elmondom apámnak, aki nem fog túlságosan örülni, szerintem ezt te is tudod. Nem akarod te megismerni az apám haragját.
Láttam Jihun, ahogyan forognak a fogaskerekei és próbál ebből az eléggé előnytelen helyzetből valami neki előnyösebb szitut. Nem kellett neki 10 másodperc sem, már rá is jött.
- Attól még benned kárt tehetek.
Jiho szemszög
Hirtelen ötlettől vezérelve átmentem a szomszédba, hogy mi is folyik ott. Mikor beléptem a házba, a csapatból összesen hárman voltak itt, és még ők is folyamatosan csak rohangáltak. A negyedik személy Kyung volt, aki csak a kanapén gubbasztott. Mikor meglátott, rögtön elmosolyodott, azt is tudom miért. Hyojun miatt. Kyung az egyetlen ember, aki talán egyes helyzetekben még nálam is jobban ismer, azonban a mostani elképzelésében téved. Azt tény, hogy a lány érdekel, de nem úgy mint egy nőt. Szememmel elkezdtem pásztázni a környéket, hátha nem ment el, amit Kyung és észrevett, és csak annyit mondott, hogy fönt van és a vendéggel beszélget, aki ráadásul egy hímnemű... Hogy barátom szavait idézzem. Nem sokkal később a BTS többi tagja is megérkezett Yookwonnal együtt. Egyedül már csak az a titokzatos vendég hiányzott és Hyojun. Pár perc múlva óriási csörömpölést és üvöltést lehetett hallani föntről. Nekem több se kellet, és elkezdtem rohanni az emeletre. mikor felértem a hang irányába mentem, majd benyitottam az ajtón.
