15. rész

- Ő meg kicsoda? - kérdezte Kyung, félénken.
- Hát, egy régi ismerősöm - gyors léptekkel a kassza felé vonultam és kifizettem az árut.
- Na de Sora nem is beszélsz rólam a barátodnak? - állt az utamba Jihu.
- Rólad legszívesebben megfeledkeznék. És a nevem Hyojun. Nem pedig Sora. - suttogtam neki idegesen.
- Na jó álljunk meg egy szóra ki ez a fickó? És honnan tudja az igazi nevedet - fogta meg a vállam Kyung.
- Ő Jihu két évvel ezelőtt ismertem meg, ő volt a volt barátom - motyogtam. Kyug láthatóan meglepődött, de még nem is tudja az egészet...
- És? Folytasd!- Mosolygott Jihu.
- És...ő volt a B.A.P. koreográfusa...- Kyungnak láthatóan leesett az álla. Pedig ez még nem is annyira borzasztó.
- És mi történt? - kérdezte a tátott szájú fiú. Én meg csak álltam kábán és kussoltam.
- Na jó ha ő nem beszél akkor én,- kezdte Jihu- röviden tömören annyi, hogy jártunk és ez megcsalt Daehyun-nal én kivertem a balhét azok meg kirúgtak.- Az emlékek fájdalmasak voltak, de igazak. Kyung akkorát koppan, hogy még szerintem a tőlünk több km-re levők is hallották.
- Te....megcsaltad?- kérdezte félénken.
- Igen....sajnálom- mondtam lemondóan.
- Akkora szerencsétlenség vagy - nevetett Jihu.
- Azért állj le te se voltál egy szent, majdnem agyonverted Daehyun-t, és utána meg...-de elhallgattam Kyung azt ne tudja meg, hogy engem is....
- Te jó ég, na jó Hyojun most mennyünk- Kyung megragadta a karom és elrángatott. A kocsiba beülve még hátra pillantottam Jihura aki egy büszke mosolyt villantott. A kocsiban mindketten csöndben ültünk, de amikor hazaértünk Kyung nem szállt ki a kocsiból.
- Most dühös vagy?-törtem meg a csendet.
- Nem, nem tudom - Sóhajtott.
- Akkor?- Kérdeztem
- Csak olyan furcsa, hogy mennyire megváltoztál.- tartott egy kis csöndet.- Hazudsz, megcsalod a párod, rosszul nézel ki.
- Ezzel nem mondtál újat.- kapcsoltam ki az övem.
- Kapcsolódj ki egy kicsit. - Nahát ez nem is olyan rossz ötlet...
- Mire gondolsz?- kérdeztem
- Menj el nyaralni- nevetett.
- Persze, ti meghaltok nélkülem- boxoltam bele a vállába.
- Nem, csak három napra! Kapcsolódj ki!- Ez volt a végszó mi meg beléptünk a házba.
A srácok ott ültek a kanapén ahol hagytuk őket a tévé előtt. Mi észrevétlenül betettük a kaját a hűtőbe és közös megegyezés alapján megbeszéltük, hogy a kaját kicsit hanyagoljuk (elment az étvágyunk).
- Na és most?- csüccsent le az ágyamra Kyung
- Nem tudom...rendeljünk pizzát?- nevettem.
- Neee már unom.- Ez hülye. A telefonom csörgése vágott nagy találgatásaink közepébe.
- Szia Hyujun - Hallottam Hoseok hangját a vonal túlsó végén.
- Szia mit szeretnél?- nevettem
- Nincs kedved átjönni nagy hírem van.- Na végre valami.
- Persze! Hozom Kyungot is!- Ezzel letettem és felrángattam a barátomat az ágyról. Ahogy leértünk a srácok rögtön ránk nézetek és látszott rajtuk, hogy nem tudják, hogy hogyan kerültünk be a házba.
- Hát ti?- Kérdezte P.O.
- Átmegyünk a szomszédba- Mondta kyung
- Hogy- hogy?- Jött Zico flegma kérdése.
- Hoseok meghívott minket - rendeztem le gyorsan - menjünk - kezdtem el magam után húzni barátom kezét. Már majdnem elértük az ajtót, amikor hirtelen Yookwon ugrott elénk.
- Hová mentek? - nyomta a képét az arcunkba.
- Hoseok-ékhoz.
- Mehetek? - vigyorgott ránk bizakodóan.
Kyungal egymásra néztünk, majd egy sóhaj kíséretében megadtuk magunkat.
- Gyere - válaszoltam fáradtan.
Mint egy kisgyerek, előttünk ugrándozva kirohant a lakásból. Hogy lehet ennek ennyi energiája? Barátommal az oldalamon megindultunk Yoongi-ék házához. Mikor az ajtajukhoz értünk, Yookwon már ott várt minket, majd addig kopogott az ajtón, ameddig ki nem lépett rajta egyik tulajdonosa.
- Ő meg? - nézett ránk furcsán Hoseok.
- Ne kérdezd - intettem le - egyébként miért hívtál?
- Csak úgy. Meg mindjárt átjön Namjoon egyik haverja, gondoltam meghívlak.
- Minek?
- Van sok kaja. - erre már felkaptam a fejem.
- Bemehetünk? - varázsoltam arcomra egy angyali mosolyt, majd Kyung-ot magam után húzva átslisszoltunk J-hope mellett - amúgy meg tegnap elfelejtettem, de ma biztosan beszélnünk kell - pillantottam vissza.
- Miről? - nézett rám ártatlanul.
- Vajon miről?
- Jaaaaa... - kezdett egy kicsit félénké válni - van csokiszökőkút...
- ... Hol?
Amint egy irányba mutatott, én rögtön megindultan arra. Csoki. Csak ez az egy gondondolat járt a fejemben.
- Ha csokiról van szó, semmit sem változtál. - vigyorgott rám Kyung.
Kijelentését figyelmen kívül hagyva, besiettem a helyiségbe, ami a konyha volt. Mikor felpillantottam a fiúkra, az összesnek a kezében volt tányér, és azon különféle ételekkel, amiket az asztalon lévő tálcákról szereztek, viszont azok most üresen hevertek. A szememmel a helyiség összes sarkát végigpásztázva kuttam a csoki után.
- Mit keresel? - kérdezte Suga.
- Hol a csokiszökőkút?
- Ki mondta, hogy van? - nézett rám érdekesen.
- Hoseok.
Amint a fiúk meghallották a válaszomat, rögtön az összes kirohant a helyiségből. A történésekből ítélve nincsen csoki... A fiúk után rohantam, akik már J-hope nyakán csimpaszkodva vallatták a szökőkút holléte miatt. Igazán élvezetes volt látni, ahogyan Hoseok szenved, főleg a hazugsága miatt. A fiúk egy kicsit már túlságosan is hangosak lettek, ami miatt kiszakadt a dobhártyám, ezért elkiáltottam magam.
- Srácok! - erre mindenki elhalkult, és rám figyelt, Kyung meg a hátam mögé lopózott - hagyjátok már abba! Egyébként nem úgy volt, hogy vendégetek lesz? - kérdeztem.
- De - hallatszott az egyhangú válasz. Hátam mögött ajtócsukódást hallottam, gondoltam Yookwon akart meglógni, még mielőtt ő is részévé válna a beszélgetésnek.
- Hogyan, ha még kaja sincsen?
- Nincsen kaja? - hallottam meg egy férfi hangot a hátam mögül. Csak nem...? - azt mondtátok hogy lesz.
- Boccs, késtél... - kereste a megfelelő magyarázatot Namjoon.
- Ez nem kifogás - sóhajtott, mostmár minden bizonnyal Jihu - egyébként ő meg ki? - kérdezte rám célozva.
- Hyojun - válszolt Hoseok.
Még egy ideig egy helyben álltam. Nem tudtam mit tegyek, és hogy ki mit fog reagálni. Ha megfordulok mi fog történni, mit fog szólni. Sajnos ezek a dolgok elkerülhetetlenné váltak, ezért lassan a fiú felé fordultam, majd megszólaltam.
- Rég találkoztunk.
- Ti ismeritek egymást? - kapcsolt elősször Yoongi.
Láttam, ahogyan Jihu szólásra nyitja a száját, amiből sok jó dolog nem sülhet ki.
- Hol is kezdjem? - kérdezte gúnyosan - mi rég...
Mielőtt befejezhette volna, megragadtam a kezét, majd így szóltam.
- Beszélnünk kell!
Meg sem várva válaszát felrángattam a lépcsőn a meglepett tekinteteket hátra hagyva, majd az egyik fiú szobájába berontva egy hosszú beszélgetésnek álltunk elébe.

Szűk egy óra múlva

Kyung szemszög

Idegegességemben a körmömet rágtam. Miután Soráék elvonultak, előkerült Yookwon egy csokiszökőkútgéppel a kezében, aminek következtében még nagyobb lett a nyüzsgés, hiszen az itt lévő fiúk közül 4-en elmentek gyorsan vásárolni valamit, ezért most még fel kell hívni őket, hogy jó sok csokit is vegyenek, ráadásul kiderült, hogy nincsen náluk elég pénz, így Yookwont utánuk küldték. Mindezek engem nem nagyon érdekeltek. Annál inkább az, hogy mi is történik odafent. Végiggondolva, nem tudom, Sora miért tette azt Jihu-val. Talán Jiho tényleg ekkora sebet hagyott neki? Vagy volt valami oka, hogy megcsalta?
Emlegetett szamárként egyik pillanatról a másikra Jiho jelent meg, mondván, hogy köszönni akar a vendégnek. Magamba mosolyogtam, mert tudtam, hogy mi is az igazi ok.
Arra a kérdésemre, hogy mi folyik odafennt nagy ordibálás, és csörömpölés volt a válasz, aminek következtében az összes lent lévő fiú, élén Zico-val felrohant a lépcsőn.